Pekingi útinapló

Fotóblogom

Nincs megjeleníthető elem

Kínai hírek

Nincs megjeleníthető elem

Címkék

Ádám (5) Ali (9) András (1) C2班 (1) Chalar (2) első napok (5) Endre (2) érkezés (2) Erna (8) Flavio (3) Gömbi (13) Honvágy (5) indulás (2) Jin (2) kaja (8) Karácsony (1) kínaiak (1) kirándulás (1) Kristóf (1) kultursokk (4) Laura (7) Mári (8) net (1) Paula (2) poén (1) repülőút (2) Sarah (4) szokások (1) szubjektív (3) Un (1) utazás előtt (1) Viki (4) Zsuzsi (7) (1) (1) Címkefelhő

2012.10.02. 06:08 亚夫

Városnézés, és az első éjszakai Peking

Nagyon nem akartam reggel felkelni. Tegnap már fél 12-kor kidőltem, és bevonultam aludni, Gömbi még bőven fent volt. Általában én alszom el elsőnek, ő még játszik kicsit a számítógépén. Most is így történt, de hajnali 4-kor felébredtem, és félálomban felültem az ágyon. Láttam, ég a villany és megkérdeztem Gömbitől, hogy ugye nem kelünk fel 7-kor hogy a Zsuzsiékkal várost nézni menjünk? Ő csak annyit mondott, hogy 4 óra van és még csak most jön lefeküdni, szóval tuti nem. Ez megnyugtatott. Mostanában amúgy is vadakat álmodom. Álmodtam már Budapesttel, tanítottam már kínait álmomban, sőt egyszer azt álmodtam, hogy Gömbi azt kérdezi tőlem, hogy mi a Green Peace kínaiul? Annyira valóságosnak tűnt, hogy felkeltem és a mobilomon lévő szótárban kikerestem, mikor megvolt, akkor jöttem rá, hogy korom sötét van, valószínűleg mindenki alszik, és hogy a Gömbi tuti nem kérdezett most ilyet.

Így olyan fél 11-kor sikerült felkelni. Végre lehetett aludni. 12-re jutottam el odáig, hogy lezuhanyozva, frissen, felöltözve kicsit rendet raktam. Már nagyon szaladt a szoba az egy hét után. Erna is felébredt, átjött, szóval elindultunk megnézni a várost, ahogy mi szerettük volna.

DSCN0710kicsi.jpgA kis csapat nekiindul a városnak. Balról jobbra: Ali, Gömbi, Erna, én

Az első célpont a Tiltott Város volt megint, de most nem mentünk be, hanem csak elsétáltunk előtte. Az egészet megkerültük. Ragyogó napsütés volt egész nap, így jól esett sétálni egyet a városban. Látni újra azt a helyet, amit legnagyobb kétségbeesésemben látogattam meg.

DSCN0739kicsi.jpgA három elvtárs - Balról jobbra: én, Mao, és Gömbi, teljesen átszellemültünk a helytől.

A Tiltott Város mögött húzódik a császár egyik magánkertje a JinShen park, ami most már látogatható halandóknak is. (景山公园) Itt található a híres Szén domb is, ahol reggelente a legtöbb tájcsizót találni. A dombot két célból húzták. 1, látszódjanak az ellenséges seregek, amik Pekingre óhajtanak törni, 2, a császári palotát megvédje a kedvezőtlen északi szelektől. Bár Pekingben mindenért fizetni kell, így a parkba való belépésért is, ez a 2 元 senkit nem vágott földhöz, illetve a legjobb beruházás volt, amit valaha tettem.

DSCN0791kicsi.jpg

Bemegyünk a parkba. Hátulról Erna és Viki látható.

A Park egyszerűen lélegzetelállító. Gyönyörűen gondozott az egész, tele kis utakkal. minden van benne, amit a fengshui (风水) megparancsol. Vannak kis utak, folyócska, domb, pagodák, minden. Már a bejárat mellett két sorban hatalmas kerámiavázák vannak, bennük víz, amik virágzó lótuszon ringanak. Az egész park meseszép és hatalmas.

DSCN0805kicsi.jpg

Lótuszok a vázákban.

Természetesen a dombra is felkapaszkodtunk, aminek a tetején egy kis szentélyt áll. Rengeteg a turista, sok a lépcső, nagy a nyüzsgés itt. Az a pár száz lépcső senkinek sem ártott, ami oda felvezetett. A panoráma teljesen lenyűgözött mindenkit. Sok útikönyv szerint innen lehet látni a legjobban a várost, és el kell ismerni, ez csakugyan igaz lehet. Peking a lábunk előtt hevert. Mivel az ég is kék volt, ezért egészen messzire el lehetett látni, belátni a Tiltott Városba, messze a ChangYang negyed felhőkarcolóiig, egészen a Hohai tavak vizéig. Gyönyörű volt. Ez volt az első pillanat, amikor azt mondtam magamban, hogy örülök, hogy nem turista vagyok, mert ők csak egyszer láthatják ezt, míg én akár mindennap. El is határoztam, hogy ha bármikor szomorú leszek, vagy valami baj lesz, illetve ha valaki kijön meglátogatni Kínába, akkor ez lesz az a hely, amit megmutatok neki, ha szép az idő.

DSCN0836kicsi.jpg

Kilátás az üzleti negyedre

Egész délelőtt itt sétáltunk. A park minden pontja lenyűgöző volt. Csupán estére mentünk haza, de akkor is csak rövid időre, ugyanis rajtam keresztül volt egy meghívásunk Andrásék lakásavatójára, jó messzire, Peking másik részére. Ádámmal együtt mentünk, így időre kellett újra összejönnie a csapatnak.

Egy minimális pihenés után már mentünk is oda. Természetesen csak taxival lehetett menni, ilyen távolságokra már a metró is csak több óra alatt visz el, és nagyon macerás, taxival egyszerűbb. Úgy volt, hogy Marcus nem jön, mert selyemhernyót evett tegnap a koreai barátaival és megfeküdte a gyomrát, de a végén még ő is összekapta magát és eljött.

DSCN0837kicsi.jpg

Kilátás 2.

Taxival így is 40 perc volt az út, amit mivel 4-en voltunk 20 yuanból ki is jött fejenként.

A taxisok nem ismerik Pekinget. Ez azt jelenti, hogy ha valahova oda akar menni az ember, és szeretné, hogy a taxis biztos odataláljon, akkor érdemes egy metrómegállót, vagy valami közismert helyet mondania, mert azt még talán ismerik, de címre nem tudnak menni. Valószínűleg ez a házszámok teljesen véletlenszerű volta, és az utak sokaság miatt is nehézkes. Sőt, taxit hívni sem lehet. Bár Ádám szerint van valami központi szám, de ezt senki nem ismeri, sőt, ha telefonról hív taxit az ember akkor az még drágább is. Így simán az utcán kell taxit fogni, ahol van is bőven, csak életveszély leinteni, ugyanis szinte elé kell ugrani, hogy megálljon. A taxiban az alapdíj 10 yuan, és kilométerenként további 1 yuannal nő a menetdíj. Mivel Peking négyzetesen van elrendezve a magasabb rendű, tökéletességre törekvés miatt, így csupán körgyűrűkön lehet haladni, de azokból van legalább jó sok.

DSCN0857kicsi.jpg

Csoportkép a csúcson, háttérben a Tiltott Város

Az út is nagyon érdekes volt, mindenhol rengeteg felhőkarcolót, plázát, elegáns boltot látni. Az a Peking ahol lakunk, illetve ez az üzleti negyedes Peking nem is hasonlítanak. Mintha az ember egy teljesen más városban, egy teljesen más világban élne. Az egyik jellemzője a végtelen nyomor, itt pedig a végtelen elegancia, fényár, hatalmas plakátok, LED falak, széles utcák. Akkorák a LED falak, hogy az egész teret bevilágítják és fényképezni őket lehetetlen, mert annyira erős a különbség, hogy csak egy hatalmas fényforrás marad meg a fényképeken. Ezen mindig fent akadok. Hogy lehet egy város ilyen ellentmondásos?

DSCN0823kicsi.jpg

1000 lépcső vezet fel a Szén dombra

40 perc alatt meg is érkeztünk végre és innentől lett furcsa az út. Utólag úgy tudnám jellemezni, hogy egyre inkább az látszik, hogy a kínaiak előbb kitalálnak valamit, megépítik, és utána gondolkodnak a részleteken. Andrásék egy nagyon elegáns házban laknak. Hatalmas lift, portaszolgálat, széles kapuk. De amíg odáig eljut az ember, az nagyon furcsa. Látszik, hogy először megépítették a házat, és utána gondolkodtak el, hogy amúgy hogyan lehet megközelíteni. Sőt, a megközelítés másodlagos dolog volt. Különböző kiskapukon keresztül, felüljárókon és parkolóházakon kellett átmenni, furábbnál - furább sikátorokon, építkezési területeken átvágva lehetett csak eljutni Andrásékhoz. És az ezredik kiskapu után állt ott a ház. Legalább 20 perc séta még, és hát autóval nem is tudom, hogy lehet megközelíteni. Szerintem sehogy.

DSCN0815kicsi.jpg

Gömbi teljesen átszellemült a parkban

Andrásék lakása nagyon kis aranyos. Kicsit kicsi, olyan 35-40 négyzetméter lehet, de otthonos. Kiderült, hogy itt is kukába kell dobni a wc papírt, (Kínában sehol sem lehet lehúzni, mert nagyon szűkek a csövek, és csak a csúcsmodern, szuper luxus lakásokban van olyan vízvezetékcső, amin lemegy a wc papír és nem okoz dugulást), és hogy a szoba közepén folyik össze itt is a tusoló.

Kína egy másik sajátossága is kitűnt itt, a túl gyors fejlődés, ugyanis Andrásék lakásában nincs térerő. Egyedül a hálószoba ablakában találni egy picit, ezért mindenki ott tartja a mobilját. Ez is jellemző erre a világra: nagyon gyors a fejlődés, de nem követik ilyen sebességgel a dolgok. Pekingben - a fővárosban - vannak olyan kerületek, ahol nincsen térerő, mert annyira gyorsan épülnek a házak, annyira robbanásszerű a növekedés és az újítás, hogy a mobilszolgáltatók (az a kettő, ami van, a China Mobile és a China Unicom) nem bírja tartani a lépést. Ezt máshol is érezni: amikor felhívom a kínai számomról egy másik csoporttársamat, öt alkalomból egyszer biztosan bemondja a telefonom, hogy a hálózat épp túlterhelt, próbáljam meg később, vagy hogy nem kapcsolható a kért szám. Ilyenkor egészen addig kell újratárcsázni, amíg nem sikerül kapcsolni. Nem szilveszter éjjel próbálom a barátaimat hívni, hanem óra közti szünetekben, dél körül, vagy kora délután, amikor teljesen normális hétköznap van. Egyszerűen bár mindenkinek van mobilja, ezt a hálózat nem bírja kiszolgálni.

DSCN0717kicsi.jpg

Budapesti látkép a Tian'anmen téri metrómegállóban. Egy kis hazai mindenhol befigyel.

Andráséknál amúgy nagyon jól éreztük magukat. A többiek is megismerkedtek mindenkivel, volt krumplisaláta, csipsz, sőt, még fehér kenyér is. Ettünk, ittunk, nagyon sokat beszélgettünk. A nagy meglepetés most az volt, hogy Ye (叶) tanár úr is itt volt, aki még anno egyszer helyettesített egy órát nálunk a Konfuciusz Intézetben, és rögtön fel is ismert. Nagyon kedves volt, vele is csomót beszélgettem. Persze Nan is ott volt, hisz András barátnője. Ő továbbra is nagyon nyitott, talán a legfelvilágosultabb kínai akit valaha ismerek. Olyan témákat hozott fel, amik itt kifejezetten tiltottnak minősülnek, amiről a kínaiak nem szeretnek beszélni, mert félnek, hogy mi lesz a következménye. Teljesen meglepett a nyitottsága és közvetlensége, és ezzel együtt hálás voltam a bizalmáért is, hogy velem ilyenekről mer beszélgetni.

DSCN0783kicsi.jpg

A Tiltott Város egyik pagodája

Az este eléggé elhúzódott, és olyan hajnali 4-5 felé mentünk haza. Kicsit féltem, hogy hogy fogunk ilyenkor taxit fogni, de minden aggodalmam alaptalannak bizonyult. Nem telt el két perc és azonnal jött egy autó, szóval ezek szerint bár olyan 11-kor leáll a tömegközlekedés, a taxikkal bármi megoldható.

Az este utolsó nagy poénja az egyetem kapujában várt, a kaput ugyanis 11-kor bezárják. Élelmes diákok már vágtak két lyukat a rácsra, amiken be lehet mászni, így most nekünk is ezt a módszert kellett alkalmaznunk. Egyetlen baj volt csak, hogy Gömbi nem fért be a rácson. Így hárman, Erna, Marcus és én próbáltuk behúzni és betolni őt a résen, de sehogy nem sikerült. Szerencséjére a másik lyuk nagyobb volt, és némi küszködés után nagy nehezen Gömbi is bejutott az egyetem területére. A kollégium persze hogy nyitva van, portások már sehol, szóval éjjel az jön, aki nem szégyelli.

DSCN0871kicsi.jpg

Kedvenc képem a napról - az egyik pagoda a kertben.

Hat tájban sikerült hazaérni, így a nap biztos későn kezdődik, sőt, nem csak későn, hanem nyomottan is fog. eltelni, de ez majd alvás után kiderül. Így is csodás volt látni Peking egy újabb arcát, egy élhetőbb, szebb város képét. Persze senki nem látott be a felhőharcoló mögé, az ottani kis utcába.

2 komment

Címkék: András Ali Marcus Ádám Gömbi Erna Viki


A bejegyzés trackback címe:

https://pekingfelettazeg.blog.hu/api/trackback/id/tr884814937

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Leonardovics 2012.10.02. 18:36:07

Kisfiam! Lenyűgöző őszinteséggel írsz, aminek nagyon örülök. Átéled ezt a helyzetet és alkalmazkodsz hozzá. Egy igazi Dunai csinál ilyent. Te pedig az vagy. Apa fia!!!
Anyáddal nagyon sokat beszélgetünk rólad és nagyon várjuk a januárt. Arról még nincs pontos időpontod , hogy lefoglalhassuk a repülőt. Jó lenne, ha erről is többet tudnánk, mert a korai foglalás pénzt jelent.
Ölel téged anya és apa

KisTomi87 2012.10.04. 17:15:09

Gyönyörűek a képek és a helyszínek!
Egy kicsit eltűntem, de ez nem változtat azon, hogy folyamatosan olvaslak Téged! :))
Már túl vagy egy hónapnyi élményen. :-)
süti beállítások módosítása