A tegnapi esti kicsapongás még érződött erősen a mai reggelen. Persze, hogy a reggelre betervezett zuhanyzás, borotválkozás elmaradt, alig bírtunk felkelni fél8-kor. Nem baj, így is sikerült minden, félre lent is voltunk, és meglepetésünkre az elsők egyike voltunk a regisztrációnál. Sokan csak ma jöttek meg, mert aki ma jön, az elé kimegy az egyetemi busz a reptérre. Ők nagyon rosszul járnak: először is, a nulláról kezdik infók nélkül, kolit el kell foglalni, beiratkozni, kaját találni, szobatárssal összeismerkedni, stb. Még most, fél 11-kor is jönnek új emberek bőröndökkel. Őket aztán sokkolhatja ami itt van.

Orvosi kártya, amivel az iskolaorvoshoz lehet menni. Külön bosszúság, hogy bár 2 incses képet kértek mindenre, a képeket az igazolványképnél kisebbre vágják.

A beiratkozás meglepően jól ment, igaz, 7x kellett sorban állni, de holnapra meglesz végre a diákom amivel lehet netet is előfizetni, és befizettük szombatra egy egyetemi kirándulásra a Nagy Falhoz. 5 元-ért a hülyének is megérte. Persze, hogy megyünk! Az orvosi papírokat senki nem tudja, hogy el fogják-e fogadni. Azok szerint, akik már régóta vannak itt, tuti nem. Szépen lehúzzák érte a 400 元-t, eszükben sincs elfogadni ezeket. Meglepő, hogy nem kellett végül a biztosításért fizetni, így megspóroltam 600 元-t, ami azért jó pénz lesz. Azt mondják, ez az egy éves konditerem használati díj. Ezt sem kell akkor otthonról elkérni.

Beiratkozás, ezer sorban. Középen egy katona ül, ugyanis előtte fizetik a tandíjat. Mindenhol, ahol pénzzel foglalkoznak, a pénzt át kell pörgetni egy számlálón, ami feljegyzi, hogy mennyi pénz ment át rajta. Ezt felügyeli a katona.

Elkezdtem költségvetést írni, hogy tudjam, mikor mire mit költöttem. Szeretném felméri, hogy mennyiből jövök ki, mennyi pénz kell otthonról stb. Kitaláltam, hogy valószínűleg heti 2-3x fogok nyugati éttermekben enni. Ezeknek az árai jóval a kínaiak felett van, de relatíve tudja az ember, hogy mit eszik, és végre hazai, nyugati ízek azok. Egy kínai étteremben úgy 15 元 –ért jól lehet lakni rendesen, ha nagyon éhes az ember, akkor 20-30, de akkor szétette magát. A nyugatiakban 25 元 egy tojásrántotta. Most egyelőre véletlenszerűen megyünk be relatíve jól kinéző helyekre, vagy olyan helyekre, amire azt mondták mehetünk. Ott elénk raknak egy pecsétes étlap szerű laminált lapot, arról meg az összes kínai tudásunk összeszedve próbáljuk kitalálni, hogy milyen lehet, mi lehet benne, és vajon jó-e, csípős-e, milyen húsból van. Eddig – Hála Istennek – csupa ehetőbe futottunk bele, bár a ma esti 羊肉水饺 (bárányhússal töltött főtt gombóc) annyira nem volt az esetünk. Reggelire viszont ismét 包子 (baozi-t) ettünk, ami ismét király volt, bár leettem magam a kifolyó lével, amitől egy hatalmas folt lett a sárga pólómon. Remélem, mikor 1-2 hét múlva mosásra kerül a sor, ki fog még jönni az ez olajos izé.

Laura és a baozi

A mai nap nagy eseménye a 银行卡 (yinhangka – bankkártya) elintézése volt. Egy oldalas kis útmutatót kaptunk, hogy hogy is találjuk meg a bankot, ahol számlát kell nyitnunk. A kínai nyelvtudásunkat erősen megdolgoztatta egy folyószámlanyitási papír, ami természetesen csak kínai nyelven volt. Kb 10-en verődtünk össze, mindenki bőszen szótározott és kérdezgette az ott dolgozóakat, hogy most ide mit kell írni, oda mit kell bemásolni. (Nehezítés, hogy itt sem beszél senki 10 szónál többet angolul.) Amíg az OTP nekem 3 hét alatt küldte kis a Visa kártyámat, addig a kínai bank ott helyben kiadott egy kártyát. igaz, ezen nincs név, nincs semmi. Egy szám, egy egyszerű plasztik kártya az egész. A kártya szigorúan csak Kínában érvényes, már csak azért is, mert 6 jegyű PIN kódja van. Ergo sehol máshol nem is tudom beütni. Plusz természetesen semmiféle jel nem utal rá, hogy bárhol a világon elfogadnák.

Banki ügyintézés Kínában. Ezeknél az ablakoknál harcoltunk mi is a kártyánkért.

A nagy kaland után Gömbivel aludtunk ismét egy 2-3 órát. Nagyon kellett már: meglepő volt, hogy este 7-kor már sötét van. Oké, szeptember van végül is, de szomorú ezt látni. Az idő is estére lehűlt. Kellett már a felső és a farmer. Ma megittuk Gömbivel ez első sörünket. Igazi kínai gyártmány volt, ezt már csak a furcsa kiszerelés is mutatta. Kínában ugyanis egyáltalán nem egységes, hogy hány mililiteresek az üvegek. Mindenki másmilyen gyárt. Az egy üveg sörünk (ami amúgy 2.6元 volt) 600 ml-es, a fél literes vizem, amit vettem 550 ml, de láttunk üdítőt, ami 348 ml. Szinte minden kiszerelés létezik. Egyedüli szabvány üvege csak a nyugatiról jött dolgoknak van – Ilyen pl a 可口可乐 ( Kekou kele = Coca Cola)，vagy a 雪碧 (xuebi – Sprite).

Az első sörünk. Tsingtao, 600 ml.

További hír, hogy sikerült szemetes intézni a szobába. Bár evidensnek tűnik, hogy van, sőt, az első takarítónő, aki aláíratta velünk a szobaszerződést, azt is beleírta, hogy van, de mégsem volt. Egy ilyen fontos dolog, mint szemetes beszerzése ez itt komoly harc. Eddig kétszer szóltam a takarítónőnek/szobaasszonynak, hogy nincs szemetesünk. Mindkétszer azt mondta, oké intézni. Nem történt semmi. Aztán szóltam a recepción, mire 5 perc után közölték, hogy ha kell, akkor vegyek magamnak. Megszoktuk, hogy szeretnek sumákolni a kínaiak, és ha valaki nem ragaszkodik foggal-körömmel az igazához, akkor át is fogják vágni. Csomó Konfuciusz Ösztöndíjas tanulóval kifizettetik a biztosítást, mi meg addig mondtuk, hogy benne van, amíg elhitték, és odaadták a kártyát ingyen. Vissza a szemeteshez: 3 sikertelen próbálkozás után ma este megint megkerestem egy másik takarítónőt, aki rendes volt, és 2 órával később hozott is egy szemetest. Rögtön kapott egy Budapestes hűtőmágnest, remélem, ez majd változtat a hozzáálláson.

Vacsora a muszlim étteremben

Vacsorára ma egy új helyek próbáltunk ki, egy muszlim éttermet. Ádámék azt javasolták, ott nyugodtan ehetünk, mert a muszlimok tiszták. Ettünk is, és jó is volt. Igaz, már kicsit kezdünk besokallni a különböző levekben ázó tésztáktól. 3 napja valahogy mindig ilyet eszünk. Persze a lé mindig más, a hús is meg a zöldség is, de már ez a leveses cucc kezd elég lenni. A legjobb az egészben az volt, hogy volt benne zöldpaprika. Alig egy hete vagyok itt, de olyan jó érzés volt finom, ízletes zöldpaprikát érezni a levesben. Igazi, kicsit főtt, ropogós paprikát! Meg is jegyeztem, hogy bár gyümölcsös bőven van, zöldséget még nem nagyon láttam. Illetve amit igen, arról fogalmam sem volt, hogy micsoda, és a higiénés körülmények is hagytak maguk után kívánnivalót.

Gömbi és a vacsora

Most még este muszáj lesz egy kicsit tanulni. Megkaptuk beiratkozáskor a beosztást és lesz mit csinálni. Hetedikén például rögtön vizsgával kezdünk. Szintfelmérő, hogy ki milyen csoportba kerül. Már meg is kaptuk hozzá az Exam Permit Card-ot. Kínában minden vizsgázáshoz, a nyelvvizsgához is, kell egy kártya, ami maga az engedély, hogy mehetsz vizsgázni. Itt még azért is meg kell dolgozni, hogy vizsgázhass. 10-én pedig már kezdődik is a tanítás. Holnapi nap végig tanulással fog elmenni, illetve végre kialusszuk magunkat. Olyan jó lesz végre aludni! Remélem, fogok tudni rendesen.

Tanulás a szobában