A mai nap nagyon morcos volt. Az időjárás jelentés bár megmondta, hogy egész nap esni fog, erre azonban felkészülni nem nagyon lehet. Tényleg mocsok idő volt.  Szürke ég, nagy szmog, folyamatosan ömlő eső. Így a nap eléggé későn is indult. Olyan délután 2 volt mire lezuhanyozva, megborotválkozva végre összeszedtem magam, és már kopogott is Erna, hogy menjünk már le a közelben lévő helyre, ahol Aliék szerint nagyon finom kenyér van és csomó jó süti. Kiderült, hogy nincs is messze a hely, és meg kell vallani, ez mentette meg a mai napot!

A pékség-cukrászda belül

 Találtunk ugyanis egy csodálatos helyet. Egy pékség-cukrászda! Méghozzá nem is akármilyen: nagyon hangulatos, rendesen megvilágított, finom kenyérillatú kellemes kis helyet, ami nem is olyan drága. Szóval hétvégénként tuti el fogok látogatni ide. Elmondhatatlan boldogság és öröm volt ez mindkettőnknek. Rögtön ettünk és ittunk is. Én egy szendvics-süti szerű péksütit, tejes kávéval, Erna pedig egy áfonyalekváros sütit, mellé egy jázminos zöld teát. Közösen pedig elfeleztünk egy csokis fánkot is.

Kilátás az utcára

 Ez volt az első hely, ahol nem csak jól néztek ki a sütik, de tényleg finomak is voltak. A leveles tészta leveles tészta volt, a lekvár lekvár, a puding töltelék valóban puding. Sőt, volt pár figyelmeztető tábla is, hogy ebbe-abba a sütiben vörös bab van, vagy valami vadabb dolog. Látszott, hogy inkább nyugati helynek szánták eleve, nem pedig kínainak.

Finomságok

Rájöttem, hogy miért van ennyi szemüveges ember Kínában. Egyszerűen nem világítanak. Az, hogy közvilágítás igen gyatra az egy dolog, de a boltok, éttermek mind-mind elég gyéren megvilágítottak. A koliszobában is olyan sötét van általában, hogy a fényképezőgépek ha az összes villanyt fel is kapcsolom, mindig vakuzni akarnak. Ezt nem látszik, de tény, hogy eléggé sötét minden. Na most egy esős napon, egy igazán világos hely kellően feltűnő volt, hogy erre rájöjjek. Nem beszélve arról, hogy kellemes zene, kellemes meleg volt végig bent, míg odakint esett az eső és hideg volt.

Boldogság

Egyetlen egy furcsa dolog volt: a szakadék. Ha kinéztünk az utcára, ott tombolt a nyomor. Minden koszos, büdös, tele szeméttel, itt bent meg minden tiszta, rendezett, és szép. Ez a kettősség amúgy is jellemző Kínára, de ilyenkor még inkább szembeötlő.

Bent jó, kint rossz

Ernával nagyon sokat beszélgettünk itt. Semelyikünk sem akart visszamenni a koliba, mindketten úgy gondoltuk, ez egy kis sziget, ahova jó kiszabadulni. Végül persze vissza kellett menni és folytatni a tanulást, pedig még maradtunk volna. Majd legközelebb. Abban biztos vagyok, hogy lesz még legközelebb.

Sütibelső

Köszönet Ernának a képért. Nálam nem volt kamera.