Pekingi útinapló

Fotóblogom

Nincs megjeleníthető elem

Kínai hírek

Nincs megjeleníthető elem

Címkék

Ádám (5) Ali (9) András (1) C2班 (1) Chalar (2) első napok (5) Endre (2) érkezés (2) Erna (8) Flavio (3) Gömbi (13) Honvágy (5) indulás (2) Jin (2) kaja (8) Karácsony (1) kínaiak (1) kirándulás (1) Kristóf (1) kultursokk (4) Laura (7) Mári (8) net (1) Paula (2) poén (1) repülőút (2) Sarah (4) szokások (1) szubjektív (3) Un (1) utazás előtt (1) Viki (4) Zsuzsi (7) (1) (1) Címkefelhő

2012.11.04. 03:17 亚夫

November

 

Két hónapja vagyok Pekingben. Ilyenkor kéne igazából számot vetnem, és értékelnem, hogy mi minden történt. Talán nem is butaság megtenni. Lassan az első félév felénél járunk. Két hónap elvégre amúgy is hosszú idő.

Két hónappal ezelőtt érkeztem, és szinte mindentől féltem, ami itt van. Ehhez képest ma már odáig bátorkodtam, hogy banános szusit ettünk vacsorára Gömbivel és Ernával. Ezt két hónappal ezelőtt nem hogy nem gondoltam volna, hanem egyenesen kizártnak neveztem volna. Peking egy furcsa hely. Valószínűleg egész Kína az. Hisz hol máshol szerezhet az ember fillérekért (4 yuanért) 100%-os mangólevet, hol máshol tud szintén szinte ingyen szusizni, hol van még egy olyan hely, ahol becsöngetnek az egyetemre, ahol testnevelés órán tajcsizni tanítják a gyerekeket, ahol a wc papírt külön kosárba gyűjtik, ahol a savanyú szilvalé finom, ahol sétáltatják a madarakat? És ezek a furcsaságok napról napra sokasodnak. Ma pl. a konditeremben egy lány bakancsban futott a futógépen mellettem,a másik oldalon egy másik lány pedig csadorban hajtotta magát. Ezeken igazából túllendül az ember.

DSCN3090kicsi.jpg

Szusizás

Megszoktam, hogy időnként katonák jönnek velem szemben talpig felfegyverezve bárhol, hogy itt senki nem tudja mi az a Balaton, vagy hogy a képeslapokra rá kell írni, hogy 欧洲 (ouzhou – Európa). Már fel sem tűnnek az utcákon a hazafias jelmondatok. Megszoktam Pekinget.

DSCN2906kicsi.jpg

Katona masírozik a Tiananmen téren. Mögötte Mao mazoleumát díszítő szoborcsoport. Az ünnepélyes napi kétszeri zászlófelvonásra pedig az egész teret lezárják, oda bejutni sehogy sem lehet ilyenkor.

Persze, hiányzik minden és mindenki. Sokat gondolok az otthoni szobámra, sokat gondolok az egyetemre, a jogra, hogy a többiek milyen órákon ülhetnek, mit csinálhatnak?

De már itt is megvan a dolgom. Érdekes, mert mindenki máshogy áll hozzá. Vannak, akik csak elvannak és inkább a bulizásra teszik a hangsúlyt. Számomra teljesen furcsa, hogy valaki itt van Pekingben, és nem nézi meg a Beihai parkot (北海公园), nem megy el az Ég templomába (天坛) vagy nem akarja meglátogatni az egyik legnagyobb tibeti buddhista kolostort a Mennyei Béke Kolostorát (雍和宫). Persze, mindenkinek szíve joga dönteni a szabadidejéről.

DSCN1971kicsi.jpg

A 雍和宫 kolostor egyik épülete.

Ernával erről amúgy egy csomót beszélgettünk. Ez azért is furcsa nekünk, mert a többség kínai szakos, és a többség önköltséges, pontosabban anyuka-apuka fizeti nekik az egészet. Szinte felfoghatatlan, hogy ha valaki itt van, akkor ennyire nem érdeklődjön a kínai kultúra, művészet, művelődés iránt. Múltkor Erna kiszámolta, hogy ha önköltségesen lennénk itt egy évig, az olyan 2-2,5 millió forintban fájna. Nagyon drága a tandíj, nagyon drága a koli, és ki kell jönni Kínába, rengeteg kiadás van az elején, enni is kell, könyveket venni, és hát mégis egy évig itt van az ember.

DSCN2046kicsi.jpg

Vallásgyakorlás kínai módon

Mi inkább a kultúrára tesszük a hangsúlyt. Szépen fogynak is az útikönyvben a meglátogatandó helyek, és gondosan feljegyezzük, hogy mi volt arra érdemes, hogy az esetleg erre járó barátoknak is megmutassuk. Egyre hevesebben tudunk harcolni a jegypénztároknál, ugyanis itt szinte minden nevezetességnél más szabályok alapján akarnak, illetve inkább nem akarnak diákkedvezményt adni. Most már egy gondosabb harc után megkapjuk, amit akarunk. Az alkudozás is már alakul, egészen rendesen lealkudunk már bármilyen cipőt, kabátot, melegítőt.

És milyenek az órák? Mennek. Kínában 4 vizsga van egy félévben. Egy kicsi, amit követ egy közepes, majd egy újabb kicsi, és a félév végén ott van a nagy vizsga. Minden vizsga megfelelő százalékkal vesz részt a végső jegy kialakításában. Sőt, a vizsgákra nem csak az új anyagot kell tudni, hanem az összes eddig tanultat. Így igazából a végső vizsga után már az első néhány lecke nyelvtanát álmomból felkeltve is fogom tudni. A tanárok kínaiják egyre jobban értem, bár még mindig messze van a tökéletestől, de már alakul. Mindketten nagyon kedvesek, és segítőkészek, szívesen elmagyaráznak bármit. Olyan, mintha egy középiskolába járna az ember.

DSCN2670kicsi.jpg

Teljesen beolvadok már a környezetbe.

A diákélet meglehetősen nyugis. A környező szórakozóhelyek mindig próbálnak valamit csinálni, valamit akciózni, hogy becsábítsák a diákokat. Ugyanígy az éttermek, amik szintén próbálnak a diákok kedvében járni. Ennek egyik megmosolyogtató példája volt a héten, hogy az egyik étterem, ami egyszerűen csak 好吃 (haochi), azaz finom névre hallgat, olyan szórólapot dobott be, amin az európaiak számára kínált hazai ízeket. Legalábbis ahogy ők azt elképzelik. Így lehet, hogy szerintük klasszikus európai étel a rántotta, paradicsomszósszal, darált hússal és curry-vel. Próbálkoznak nagyon, de hát kevés sikerrel.

DSCN3089kicsi.jpg

A fent említett finom mangólé

A kínai kaja amúgy néha a fülemen jön ki. Azt hittem, hogy be fogok sokallni 2 hónap rizstől, de azzal semmi bajom. Sőt, jobban szeretem, mint valaha. Már meg tudom érteni azokat, akik egy tál rizst esznek üresen. Nincs is azzal semmi baj. Ellenben az, hogy minden olajban tocsog, hogy minden nagyon olajos, és mindennek kínai íze van, néha kicsit sok. Persze, ezen szoktunk enyhíteni. Mivel most épp nagy akció van pár hete a mekiben, ezért Ernával hetente egyszer 巨无霸-t (juwuba, Big Mac)-et vacsorázunk, finom 可口可乐-val (kekoukele, coca kóla). Erna amúgy is csak itt hajlandó húst enni, meg a japán étteremben, a többi helyben nem bízik, amit meg is tudok érteni. A kínaiak „húskultúrája”, már ha létezik ilyen, igen sajátságos. Szinte mindent beleraknak az ételbe. Csont, bőr, zsír, belsőség, minden mehet. Ezek a legjobb falatoknak számítanak. Apa nagyon élvezné a pacalt. Jó kínaiasan.

DSCN2088kicsi.jpg

Vacsora egy utcai árusnál. A kirakott nyársakból válogat az ember, majd odaadja a bácsinak, aki saccol rá egy árat, és ott helyben vaslapon megsüti, majd a felesége megkeni csípős szósszal, és már lehet is műanyagzacskóba húzott féltálcáról enni a finomságot. Családi vállalkozás.

Persze azért nem csak meki van (麦当劳), néha befigyel egy kis KFC (肯德基) vagy egy kis Subway (赛百味) is ha már elegünk van a furcsa kínai ételekből. Ez utóbbiban szoktam hódolni a kenyér és a szendvics iránti szenvedélyemnek. Bár most merészek voltunk és Ernával fogadalmat tettünk, hogy ha jól sikerülnek a jövő heti vizsgák, akkor elmegyünk és veszünk felesben egy francia bagettet egy nagyon drága francia pékségben. Csak jól sikerüljenek a vizsgák!

Igen, jövő héten vizsgák, már mindenki nagyban készül rájuk. Iszonyú sokat tanulok, szóval muszáj sikerülnie! Ha minden jól megy, a napokban eljutok a postáig és feladom végre a képeslapokat. Remélem, sikeresen megérkeznek.

DSCN2378kicsi.jpg

爱国 - "hazaszeretet" virágokból kirakva egy utcán.

Summa summárum Peking furcsa hely. Egy biztos, itt élni nagyon nehéz. Turistának lenni nagyon jó lehet, megtapasztalni ezt az életet, de szigorúan úgy, hogy este az ember visszatér az ötcsillagos nyugati szállodájába. Ám itt élni, itt lakni, kínaiakkal megosztani a mindennapokat már egészen más. Teljesen.

1 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://pekingfelettazeg.blog.hu/api/trackback/id/tr744887953

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Leonardovics 2012.11.04. 09:21:28

Drága Kisfiam!
Végre írtál magadról valamit, az érzéseidről , gondolataidról. Ami pedig nagyon megérintett, az az eltökéltség, amellyel a helyedet elhelyezted ebben a furcsa világban! Te azt teszed, amiért jöttél, megtanulni ezt a nyelvet és profitálni belőle, mert ez csak a Tiéd és ebből biztosan jól fogsz élni és boldogulni. Keresd az embereket, mert csak azok lelkén keresztül érted meg ezt a furcsa, idegen világot. Így lesznek kapcsolataid egy életre! Az különösen jól esett, hogy gondoltál rám, mármint a pacal kapcsán. Biztosan jó csípős lehet! . Küldtem két novellát Endrének a mai magyar kortárs irodalomból Leonardovics tollából. Ha jónak találod, add neki oda. Kíváncsi lennék a véleményére.
Sajnos ez a fránya skype rettenetesen gyengén muzsikál, de azért ez is több a semminé,l.
Érezd továbbra is jól magad, a m anyával szorítunk érted a vizsgák miatt. Biztosan sikerülni fog.
Millió puszi anya és apa
süti beállítások módosítása