Peking felett az ég

Első jó hír: aludtam. Igaz, nem sokat. Éjfélkor feküdtem, és 5-6 körül keltem, jött Gömbi és onnantól jöttek az sms-ek, mentem elé. Reggel érkezett, taxizott. Át is vágták, rögtön a reptéren. Az első taxis 350 元-ért akarta elvinni, aztán végül sikerült egy másik taxisnál 130-ra lealkudni. A lényeg: sikeresen megjött. Bemutattam neki Pekinget, az utcákat, meg mindent. Szerencséjére ki van taposva az út, 14 éves korától kolis, otthon is egyedül él, nem lesz gond. Azért így is meglepődött a postától, meg amikor egy élő hal kiugrott egy porban ülő bácsi kezéből a mocsokban úszó utca közepére, ő utánanyúlt, elkapta és abban a percben ott a tocsogó lében egy deszkába vert rozsdás, szöges fadarabbal lepikkelyezte, és kibelezte, majd a belsőséget az utca közepére dobta. Gömbi is megjött. Egyértelműen a nap híre!

A sarkom rendrakás után

Ebédre a tegnapi 包子-isnél ettünk, de itt már én rendeltem, és tök jól megértet a lány, aki árulta. A tegnapi furcsa ízűek után ma sikerült 牛肉包子-t és 萝卜包子-t is ennünk (marhahússal töltött, és répával töltött baozi). Még mindig eszméletlenül olcsó, igaz, a húsos a legdrágább, az már kemény 1元 (haza árfolyamon 37 Ft), a sárgarépás pedig 8角 volt. (jiao, a yuan váltópénze, 1 元 = 10 角).

Az esti vacsoránk

Ebédet így elég olcsón letudtuk. Kis séta, ücsörgés a parkban. Valahogy nagyon sok fura öreg kínait láttunk. Az öregek ugyanis ápolnak egy szokást: különböző speciális járásokat fejlesztenek ki, és arra esküsznek, hogy ez tartja őket fiatalon. Egy bácsi minden harmadik lépésénél hátrarúgott a lábával, egy néni kanalazott előre a kezével, egy másik néni pedig a karja belső oldalát ütögette, miközben hatalmas térdemelésekkel járt. Velünk szembe le is ült egy bácsi, aki nagyon hangosan ordítatta a rádióját, amiből egy kínai énekesnő szólt, de valami olyan furcsán, mintha kínoznák.

Az étterem személyzete, ahol vacsoráztunk

Aztán döglés. 3 órát még délután aludtunk. Gömbi fáradt volt az út miatt, én roncs voltam, mert egész héten alig aludtam. Ránk fért. Délután négykor kipakoltuk a bőröndöt, rendet raktunk. Néhány napja el sem hittem volna, hogy valaha ki fogok itt pakolni. Egész elviselhető lett a szoba. Kicsi még mindig, de így már mindenkinek megvan a helye. Éljen a kolis élet!

A higénikus pálcikatartó

Ezután életem első pénzkivevését hajtottam végre egy Bank of China automatából, ami majdnem csúfos véget ért. Beraktam a dombornyomott Visa kártyám, beírtam a PIN-t, és felvétel, stb, stb, majd közölte a gép, hogy invalid PIN. Ez meg hogy lehet? Újra. Újra invalid. Harmadjára nem mertem megpróbálni, mert benyeli, aztán mit csinálok itt Kínában kártya nélkül? Be a másik Master Cardom. Ugyanezt eljátszottuk kétszer. Aztán rájöttem a megfejésre. Otthon a bankautomatán a számok felülről úgy jönnek, hogy 123456789. Itt meg nem. Pont fordítva: 987654321. Alig vettem észre, mert a kezelőfelület felett volt egy műanyag burkolat, arra, hogy nem tudja a mellettem lévő lenézni a kódot, de emiatt nem is láttam, hogy mit ütök be, csak ösztönösen nyomtam a gombokat. Eléggé kicsin múlt, hogy nem nyelte le a kártyám. Sikerült azért, most már minden rendben.

Este csajokkal felszerelkezve elmentünk vacsizni. Csatlakozott Laura is, ő is egy magyar lány, aki ma jött, és Zsuzsi szobatársa is, a lengyel Paula. Nagyon meglepő volt, mert a közös nyelv hatunk között nem az angol, hanem a kínai volt. Angol szavak csak néha kerültek bele a szövegbe. Persze, ez picit nehéz volt nekem, és néha kellett egy kis segítséget kérnem a Zsuzsitól, de az alapvető dolgokat egész korrektül fogtam. Mári (Mária bece- és kínaineve) kinézett egy nagyon lepukkant kifőzdét, igazi koszos kínait, és odamentünk be. Ő már volt itt, és semmi baja, ezért mertük bevállalni. A lányok valami padlizsános cuccost ettek, mi marhahúsosat. Egész korrektül elboldogultunk az „étteremben”. Még meg kell szokni, hogy Kínában mindenért előre kell fizetni. Amíg nem fizeted ki az ételt, nem kezdik el készíteni. Pedig a külföldinek van pénze eztb a kínaiak szeretik is kihasználni.. Kis adagot kértünk, de az is hatalmasra sikeredett. Jah, és kis adag tésztás-marhahúsos izé 10 元 volt. Eszméletlenül olcsó, és nagyon finom: Egyetlen para az ott lévő kétes tisztaságú pálcikák voltak. Gömbi nagyon hamar leleste egy szomszéd asztal technikáját: elsőnek fejezte be a vacsorát, az egész tálat megette.

A keleti kampusz kapuja - itt van a mi kolink is

Az estét még Ádám és Marcus ajtaja előtt folytattuk. Gömbi egy kis házi pálinkával belopta magát a srácok szívében, bár Ádám és Gömbi már régebbről ismerték egymást. Egy kis pálinka után sokkal jobb lett a hangulat, és fél egyig elvoltunk. A baj csak az, hogy holnap korán kell kelni. Beiratkozás, és a koreaiak már most befeküdtek az iroda folyosójára a hálózsákjaikkal. Nem tudom, mire ez a sietség, 3 nap van rá, de mindenki azt mondja, essünk túl az elején. Jó móka lesz. Hajnali egy van, szóval megyek is aludni. Remélem, holnap fel tudok kelni.