Peking felett az ég

Múlthét egyértelműen a vizsgák hete volt. Kínában a jó szokás szerint – mint már írtam róla – félévente 4 vizsga van. És most jött el a 期中考试 (qizhong kaoshi) avagy a szemeszter-közepi vizsgák ideje. Ez azt jelenti, hogy mind a 2 kötelező tárgyból (汉语, 口语) mind pedig a szabadon választott tárgyakból (részemről ez a 发音课 – fayinke – kínai kiejtés óra) levizsgáztatják a lelkes hallgatókat. Természetesen erre azért szünetet nem adnak ki, hanem az órákon kívüli időpontban kell vizsgázni. A tanítás a szokott rendben megy, csak még mellette van egy-két vizsga is. Bár szintén írtam, de itt a vizsgák szorosan egymásra épülnek. Hiába írtunk már egy kis vizsgát az első 3 leckéből, most azt is kell tudni.

Bár az anyag nem hasonlítható össze egy komolyabb egyetemi vizsgával, már csak azért is, mert itt nagyon komolyan megkövetelik az óráról órára készülést, de azért a hetem csak elment azzal, hogy felkészüljek rendesen. Már csak azért is, mert annyira nem voltak egyszerűek.

Kirándul az osztály a Houhai Parkba. Itt épp a koreai spanokkal lógok.

Csütörtökön délután volt a 汉语 vizsga. 2 órás, 6 oldal. Tényleg az első leckétől az utolsóig mindent megkérdeztek benne. Volt jelfelismerés, jelrajzolás, szerkezetalkotás, számlálószavak, hibás mondatok kijavítása, karikázós nyelvtani teszt, szövegértés, és min. 150. jeles fogalmazásírás is. Szerencsére mivel ez mégis nyelvtan volt, így csak írásbeli rész volt.

Pont sikerült megfáznom a hét elején. Valószínűleg a kiszámíthatatlan pekingi időjárás, és az annál még kiszámíthatatlanabb kínai fűtés miatt (egyszer fűtenek, másszor nem. Most kb. 100 fokon megy a radiátor, félek is hogy felgyullad a lepedőm, de van, amikor úgy döntenek, hogy mégsem kell fűtés. Kínai logika. Igazi oximoron. ) Így megfázva, fájó fejjel, kicsit nehezebben ment a koncentrálás. Nem baj.

Persze lehet, hogy nem kéne hidegben churrost (古事果)-t, enni. Amúgy mellettem Malianna, a lengyel osztálytársam látható.

Annyira nem sikerült jól. Sőt, kifejezetten rossznak éreztem, plusz egész nap nagyon nyomott voltam, szóval elmentem a cukrászdába, és vettem két sütit. Egyet búfelejtőnek, egyet pedig holnap reggelire.

Kellett az energia, már csak azért is, mert másnap máris 口语 vizsga volt. Mivel ez beszélt kínai nyelv, ezért itt egyenként kell a tanárnő elé járulni, és ott három feladatot megoldani.

Van egy hangos olvasás feladat, majd jön nyolc kérdés, amire egy lapon lévő tanult nyelvtani szerkezeteket használva kell felelni, a 3. feladat pedig szabad beszéd. Mármint annyira szabad, hogy kap az ember egy témát, és egy listában szereplő nyelvtanok közül hetet, valamint a félévben tanult új szavak közül minimum ötöt kell használni az értékelhető felelethez. A nehezítés az időkeret: mindennek 10 percbe bele kell férnie, mert ha nem, akkor kifutottál az időből, és már jön is a másik vizsgázó.

Pozitívumok a héten: A menzán kapható 奶茶 (naicha - tejes tea, ami Kínában nagyon-nagyon népszerű ital) kifejezetten finom. De csak a vaniliás. Persze szójatejből, és nem a tehénéből készül. Tehén nem nagyon van. Meg nem 6 元.

Ez is vicces vizsga volt, már csak azért, mert az egész osztály nagyon beparázott előtte. Egész este mentek a 微信-en a rémült üzik (A 微信 (weixin) egy kínai mobilra telepíthető csetprogram, ahol az osztály tartja egymással a kapcsolatot. Itt osztjuk meg, hogy mi volt a lecke, itt szervezünk szinte mindent, és így tudjuk a legkönnyebben elérni egymást.)

Nem is értettem, hogy mitől paráznak: A többség csak egy félévig van itt, tehát ha meg is bukik, akkor sem látják soha többet 2 hónap múlva. Tényleg értelmetlen ezen izgulni. Főleg az ilyeneket írni, hogy „现在放弃” („Most adom fel”), meg ilyenek teljesen feleslegesek.

Esténként néha ilyen gyümölcstálakkal jutalmazom magam. Friss ananász, sárkány gyümölcs, mangó, pomeló, narancs, mandarin, alma, kínai körte, kivi, és valami furcsa lila izé. Fincsi volt. 

Persze pénteken már én is nagyon izgultam. Mikor bementem már azt se tudtam, hogy mi történik. Az a baj, hogy itt a tanárnő arcáról semmit nem lehetett leolvasni. Nagyon ragaszkodnak a szabályokhoz, így meg nem mondanák, hogy most amit olvastam, vagy amit mondtam, az helyes, vagy nem. Csak néz rám, megkérdezi, amit meg kell, meghallgatja a választ és megyünk tovább. Szóval sejtelmem sincs, hogy amit mondtam az jó, vagy nem. Így persze a végeredményt sem sejtem. Használtam a szerkezeteket, nagyjából tudtam, hogy mi történik körülöttem, de igenis volt pár kérdés, amibe csak sikerült ismeretlen szót belerakni, és fogalmam sincs, hogy miről szólt a kérdés. Igyekeztem válaszolni rá, persze, lehet, hogy épp semmi értelme nem volt a válaszomnak. A végén is csak annyi hangzott el, hogy 谢谢亚夫，周末快乐。 („köszönöm Ádám, kellemes hétvégét!)

A pénteki vizsga így eléggé furán sikerült.

Nem baj, megünnepeltem. Vettem egy csodatolltartót magamnak (ajándék, hogy túléltem a nehéz vizsgákat), Ernával vettünk csomó kacatot, ettünk sütit. (Most mangó mousse-t, ami tényleg mangóból készült, és nagyon finom volt) Sőt, este még Endrével is összefutottam, akitől kaptam kínai filozófusok műveit (老子- Lao-ce，庄子 Zhuan-zi，列子 Lie-zi) sőt, még este meghívott vacsizni, ugyanis lassan félig beállok lektornak a tanszékre. Minden héten most már én javítom ki a magyar szakon Endre kiosztmányait, és általában, ha van valami kérdés, akkor abban én segítek.

Ez a könyvtartó is nagy újítás. Így már kulturált körülmények között tudom tartani a könyveim, illetve csomó helyet nyertem, az amúgy igen kicsi asztalomon. Balról jobbra sorakoznak: egy pohár 奶茶 (szójatejes tea), Kínai egynyelvű 成语 (chengyu) szótár általános iskolásoknak (így is necces nyelvezete van, de ezt még megértem, és igen hasznos), kínai képregény, könnyű fordítási gyakorlásnak, 口语 tankönyv, 汉语 tankönyv, 小王子 - Kis herceg és egyéb történetek, komolyabb kínai fordításra vágyó perceimre, A magyar Büntetőtörvénykönyv kínai kiadása (csak hogy ne szakadjak el a jogtól - Endre ajándéka nekem), Graded Chinese Reader - kínai olvasókönyv, gyakorlásra, Peking útikönyv (egyike a soknak) és a kép.

Amúgy nem olyan könnyű, mint amilyennek tűnik. Rendszeresen szenvedek egy-egy nehezebb magyar szerkezet kijavításával, vagy elmagyarázásával, de ezek ellenére nagyon meg vagyok lepődve, hogy mennyire gyönyörűen beszélnek a tanárok magyarul, és Endre magyarja is mennyire jó. Sőt, az is szembetűnő, hogy az igekötők a legnagyobb ellenség, de ezt meg tudom érteni. Nehéz néha magyarázatot találni az egyes igekötőkre, plusz nagyon sokszor használjuk őket.

Ezt a képet direkt apának lőttem. Az itt látható papírtörlő márkája 猫王 (maowang), ami Macskakirályt jelent. Így Leo Leonardovics nagyszerű regénye mellett Kínában a macskakirály egy papírtörlőt, illetve Elvis Presley becenevét is jelenti. Azt már végképp nem értem, hogy Elvisnek miért Macskakirály a kínai beceneve. Már meg sem lepődöm.

Az este folyamán Endre a segítségemért így még vacsizni is meghívott, méghozzá egy nagyon kis rendes étterembe. Pekingben először ettem igazi pekingi kacsát, ami nagyon-nagyon finom volt. Az este így jó hosszúra nyúlt, de egy percig nem bántam. Megérdemelt pihenés ez egy hét után.

Ez már egy koránt sem jól sikerült vacsora képe. Azért néha sikerül beleválogatni időnként egy-egy rossz kajába is. Ez például nagyon csontos volt és nagyon hínár ízű.

A hétvége ennél sokkal lazább volt. Bár elhatároztam, hogy nekem micsoda nagy terveim vannak, nem vitt rá a lélek, hogy bármit is csináljak. Így a szombat szinte teljesen a döglésé lett. Vasárnap már azért aktívabb napom volt, és sikeresen összeszedtem magam. Megírtam végre az összes képeslapot (már csak a postáig kell elvinni őket, de nagyon hideg van), Gömbivel végre ki is takarítottunk. Eszméletlen kosz volt már a szobában, de mi leszámoltunk vele. Most minden csillog - már ami 4 négyzetméteren csilloghat.  Sőt, pénteken még illatosítót is vettem a szobába, így most kellemes citrom illat van, akár egy jobb wc-ben. Még mindig jobb, mint a nyomott elhasznált pekingi levegő.

Az este elmentünk pizzázni, mert már nagyon kívántunk valami jót enni. Ettünk is négyen egy óriás pizzát, félig 4 sajtosat, félig sonkás-olivabogyósat. Ugyanis Chalar barátunk is velünk volt, ő meg muszlim lévén nem ehet ugye disznóhúst. Bár múlt héten szegényem evett egy szalonnás szendvicset, amiről csak másnap tudta meg, hogy bacon volt benne, így egy hétig lelkiismeret-furdalással küzdött szegény. Gömbi szerint „Chalar barátunk szerencsésen a Pokolra küldte magát” ezzel. Nekik ez nagyon komoly lelki kérdés: mikor múltkor Alit megkínálták Sarah-ék az olasz főztjükből, és csak a tányér felénél szóltak, hogy van benne disznóhús, akkor Ali azonnal a mosdóba ment, és addig hánytatta magát, amíg minden ki nem jött. Meglepően tartják a szabályokat a törökök. Mondjuk Kínában sok muszlim étterem is van, így választani is lehet bőven.

A hatalmas pizza. Mögötte Erna és Gömbi

A hétvége így gyorsan eltelt, és bár végig pihentem, ma reggel mégis csak úgy keltem fel, hogy alig akartam elhinni, hogy máris reggel van, és nekem 1 óra múlva már órán kell lennem. Amúgy a hétfő reggelek szedik az áldozataikat. Ezt a képet 2 汉语 óra után, tízkor lőttem a szünetben. A fél osztály inkább bent maradt a 20 perces szünetben, és aludt egy kört, mint hogy kijött volna:

A hétfő szedi áldozatait. Baloldalt a szélén ülök én, a helyem mellett Ali (alszik) majd Malianna (alszik) és a kis koreai fiú négyes (alszanak)

Épp most jöttem meg Ernával az ebédről. Véletlenszerűen válogattunk valamit, de finom volt, bár az a két deci olaj azért nem kellett volna. Találkoztunk Erna volt kínai tanárával, jól elbeszélgettünk, most meg neki kéne állnom tanulni. Bár annyira nem érdekel, de holnap délután kínai kiejtésből vizsgázom. Méghozzá az is olyan, hogy egyenként kell bemenni és vizsgázni: szavakat helyesen kiejteni, nyelvtörőket mondani, és ott is van szabad beszéd. Bár senki nem izgul, de azért gyakorolni csak kéne rá. Kéne, kellene. 

És ez volt az, ami a kegyelemdöfést megadta az alvóknak.