Peking felett az ég

A tegnapi nap még reggel is éreztette hatását. Korán felkeltem Gömbivel együtt. Ő már 8-ra órára ment, nekem csak délután volt órám. A terv az volt, hogy felkelek, rendbe kapom magam, lezuhanyzom, rendet rakok és egész délelőtt tanulok. Ehhez képest mindenkivel beszéltem szkájpon, szenvedtem, hogy ostoba vagyok és nagyon durva honvággyal küzdöttem. A probléma egyszerűen megfogalmazható: Hülyének éreztem magam a tegnapi óráimon, ehhez persze hozzáragadt minden aprócska baj, és ezt pörgettem magam előtt, mint Sziszifusz a szikláját. Sikerült lezuhanyoznom, összekapnom magam, de az egész délelőttöm ráment. Nagyon nem volt semmihez kedvem, nem éreztem jól magam, minden bajom volt. Fordulópontot Ali jelentett. Ugyanis ő csak ma tudta meg, hogy milyen csoportba került. Igaz, csak néhány napja ismerem, de megkedveltem a török srácot nagyon. Délután pár perccel jött is, és mesélte lelkesen, hogy C2-be került és osztálytársak (同学) leszünk. Ennek már nagyon megörültem, legalább nem leszek egyedül az órán, és ha bármi van, van kitől kérdezni.

Az egyik kollégium ajtaja, felette a 欢迎新同学入住 felirat (huanyingxintongxueruzhu - Üdvözöljük a beköltöző új osztálytársakat!)

El is jött a délután kettő és vele együtt a 口语 óra. Már a folyosón hallottam, hogy az egyik teremből zene szól, ahogy közeledem, látom ez a mi termünk. Alig mertem bemenni, ugyanis SuJu Sorry, sorry című száma ment odabent. A SuJu egy koreai fiúcsapat, nem is értettem mi köze a kínai beszéd órához. Kiderült, hogy a tanárnő szünetekben ilyet rak be, hogy mégse legyen csönd. Volt SuJu, Adele, kínai dalok, minden! Az óra is nagyon jó volt. Megint be kellett mutatkozni, de valahogy most mindenkinek jobban ment. Kiderült a többiekről is, hogy nem olyan pengék, és bár nem mindent értettem, sokkal inkább éreztem azt, hogy együtt vagyok a csoporttal, mint tegnap. Kifejezetten tetszett az óra. Plusz, még fáznom sem kellett. Ugyan ment végig a kondi, de nem volt olyan vészes, mint tegnap.

Ez teljesen felvillanyozott. A végén még kiderül, hogy tényleg C csoportban a helyem. András még az óra előtt írt egy SMS-t, hogy milyen a suli. Egészen az óráim végéig nem válaszoltam neki, és mikor visszajöttem, csak jót tudtam neki írni. Jó, beleírtam, hogy a tegnapi nem volt jó, de a mai rendben volt. Mintha kicserélték volna az osztálytársaim is! Sőt! Az egyik koreai lány, aki eléggé keni-vágja a dolgokat még olyat is mondott, hogy: 你的汉语水平很高! (ni de hanyu shuiping hen gao - A te kínai nyelvtudásod nagyon magas szintű!) Ez szerintem inkább koreai udvariasság volt a részéről, de nagyon jól esett akkor is. Egész jól összebarátkoztam velük. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy hamar kiderült, hogy ismerem SuJu-t, a koreai zenekarokat, Yirumát, és még a doramákról is van fogalmam, ha nem is sok. Szóval Misinek hálával tartozom, hogy doramákat kezdett el nézni!

A kantin délután - Ahogy véget ért az ebédidő azonnal kiürül. Csak páran maradnak itt, tanulni.

Suli után azon gondolkoztunk, hogy mit vacsizzunk. Reggeli kimaradt, Gömbi korán ment órára, én meg magam alatt voltam. Az ebédet megoldottuk egy baozi-vel. Jól esett volna egy rendes kaja. Végül Gömbi, Ali, 2 koreai szobatársa és én elindultunk pizzázni. Hatalmas pizzát ettünk, nagyon nagy sajtosat, és egy kis húsosat. Ali ugye nem ehet disznó húst vallási okokból (muszlim), szóval ezért lett 4 sajtos a nagy pizza. Nagyon jó érzés fogott el, amikor lassan 2 hét után kést és villát adtak a kezembe. A nyugati kaja pedig rögtön vérré vált. Biztos én vagyok a nyugati elkényeztetett gyerek, de igenis jól esett, hogy nem pálcikával szenvedtem és nem rizst kellett ennem. Jól megy, szeretem, tetszik és a kaják 95%-a nagyon finom, de azért ez így jólesett. A koreai szobatársak (Jin és Un) is jó fejek voltak. Méltó lezárása a volt a napnak. Mára már csak a tanulás maradt. De már ezt is nagyon lelkesedéssel és lendülettel csinálom, mint tegnap. Most kicsit jobb. Remélem így marad.

Óriás 4 sajtos pizza és Jin, Ali koreai szobatársa.