És elérkezett az utolsó nap az iskolakezdés előtt! Eléggé lassan telnek a napok, nehéz elhinni, hogy alig 10 napja indultam Budapestről. Úgy érzem, mintha hónapok teltek volna már el azóta. Valószínűleg a sok „élmény”, esemény miatt van ez az érzésem. Végre tudtunk aludni egy rendeset, elég volt csak délre lemenni, megnézni a szóbeli vizsga eredményeit és a végső csoportbesorolást! Sikeresen negyed 1-re le is értünk. Az egész épületben hatalmas tolongás volt egy faliújság előtt, ahova ki lettek függesztve a szóbeli eredmények, a végső beosztás, az osztálytársak nevei, a megveendő tankönyvek listája és végül az órarend is.

Így derült ki, hogy a C2-es csoportba lettem beosztva, amitől eléggé félek, mert elég magas szint lesz ez, remélem fogom bírni. 14-en vagyunk a csoportban, de szinte biztos, hogy az első héten még mindenki átmászkál majd a magasabb/alacsonyabb csoportba. Én egyetlen célt tűzök ki: itt megmaradni! Mikor eljöttem, már felkészültem, hogy itt nem én leszek a legjobb, itt lejjebb kell adnom a jogon és a bölcsészkaron is megszokott elitizmusommal, miszerint csak a jó jegy a jegy, a rossz jegyeket ki kell javítani. Itt a cél: átcsusszanni, megfelelni. Ez is szerintem hatalmas feladat lesz.

Az osztálytársaim

Az osztály teljesen vegyes. Én vagyok az egyetlen magyar, a legtöbb a koreai (8 db), de van német, svéd, amerikai, és japán diák is. Kíváncsi vagyok, ők hogy állnak a kínaival. Gömbi a B-be került, amit picit sajnál szerintem, de majd úgyis az órákon derül ki, hogy mennyire jó ez neki. Az első héten még lehet amúgy is változtatni a csoportbeosztáson.

Az igazságot rejtő nagy tábla. Mivel nem küldik el sem e-mail-ben, sem egyéb formában, ezért mindenki fotózza az órarendjét és a csoportbeosztását.

Az órarendem nagyon érdekes lesz. 2 féle órám van: 汉语课 és 口语课. A 汉语课 (hanyuke) kínai nyelv órát jelent, míg a 口语课 (kouyuke) beszélt kínait, ilyen szóbeli kínai nyelvet. Ugyanis sokszor nem esik egybe a kettő, és vannak elég releváns különbségek is. Főleg a pekingi dialektusban. Ez lesz az első, hogy nekem nem kínai órám van, hanem valamilyen specifikus kínai órám. Összesen 8 órám van egy héten, 5 汉语课 és 3 口语课. Ehhez jönnek még az esetleges választhatók, bár idén biztos csak maximum 1-2-t veszek fel, mert először bele akarok rázódni. Első ránézésre a szóbelitől félek jobban, mégis csak a szóbeli nekem a nehezebb, bár ki tudja mi lesz. Az összes órám egy teremben lesz, szóval legalább nem kell majd mászkálnom.

Kínában egy tanóra 2 x 50 perc, közte egy 10 perces szünettel. Az órák között is van szünet. A tanítási rend így tehát így alakul:

1-2节 (1. óra): 8:00-tól 9:50-ig

2-3 节 (2. óra) 10:10-től 12:00-ig

12:00 – 14:00-ig ebédszünet

4-5 节 (3. óra) 14:00 - 15:50-ig

6-7 节 (4. óra) 16:10 – 18:00 –ig

Nagy előny a magyar rendszerhez képest, hogy van egy 2 órás ebédszünet, ami kifejezetten egészséges szerintem. Az órák csengővel kezdődnek és csengővel végződnek. Utoljára gimiben volt csengő, főleg zenés csengő. Vicces lesz újra csengőre járni iskolába.

Az órarendem. Persze, csak kínaiul.

Gömbivel eléggé eltérő az órarendünk, szóval majd figyelni kell, hogy ki mikor aludhat még egy órát, és ki mikor hogyan fog felkelni. Kíváncsi vagyok már nagyon, holnap beindul a tanítás, és valahogy az érzem, koránt sem lesz olyan vidám és egyszerű, mint ahogy kívülről elképzeli az ember. Zsuzsi, Mári F csoportba került, Laura a D-be, Erna is a D-be.

A kantin egyik ablakánál. Az utolsó előtti sorban látszódnak azok a híres szezámos golyók, amik Gömbi "kedvencei".

Mindezek után a kis csapattal elmentünk ebédelni valamit a kantinba. Izgalmas ez a hely. Ebédidőben tömve van, alig lehet helyet találni. Ahogy vége azonban a hivatalos ebédidőnek, ami olyan szűk másfél óra, utána mindenki rögtön összepakol és teljesen kihalt lesz mind a 3 emelet és a földszint is.

Rengetegféle étel közül lehet válogatni, a nyárson sült rémálmoktól kezdve, a rendes egytálételeken át a levesekig. Ilyenkor, mikor nagy a nyüzsgés az ételek is egészen jól néznek ki. Persze ez sosem garancia az ízre. Az épület maga egy hatalmas hodály, és mindent műanyag átlátszó szalagfüggöny választ el, amihez nem szívesen ér hozzá az ember.

A mai ebédem messze a legjobbnak mondható az eddigi kantini kaják közül. Muszáj volt megörökíteni.

Ma sikerült olyan kaját kérnem, amit ott helyben frissen készítenek, így kaptam bilétát és azzal kellett várnom, míg elkészül. Tényleg hátra lehetett látni, ahogy kicsapnak a lángok a wok-ból és ott sütik a zöldségeimet.

A bácsi épp ebédet főz nekem.

Ebéd után megvettük a könyveket is, és bár mindenki azt mondta, úgysem fogjuk tudni visszaszerezni az árát, és hiába volt benne az ösztöndíjba, hogy ők fizetik a könyveket, mégis sikerült kibulizni, hogy felírták a nevünket egy papírra és majd visszautalják. Szerintem azért ez még egy egész komoly harc lesz, de legalább a lehetőséget megteremtettük rá!

Tankönyvásár a 文化厅-ben.

Délután hívott András, hogy nem lenne e kedvem meginni velük egy kávét? Persze, hogy igent mondtam. Amúgy is épp most van András szülinapja, legalább élőben is el tudom neki mondani, hogy boldog szülinapot! Így történt, hogy életemben először egyedül metróra szálltam, és Xidan-on találkoztunk is. András, Nan (a volt kínai tanárnőm, András barátnője) és egy lány, akinek a nevét nem tudom, de szintén magyar és korrektor egy pekingi rádió magyar nyelvű részlegén. Ádám és Marcus nem tudtak jönni, mert sikerült egy lakást találniuk, és a felújítást intézték.

Így a kis magyaros csapat elindult, és egy nagyon finom kávét ittunk a California Café-ban. Elég sok nyugati hely van itt, csak tudni kell, merre kell menni. A kávézás közben sokat beszélgettünk, jól esett találkozni illetve megismerkedni velük.

Itt már az árak is másak, egy közepes tejes kávé már 31 元, a mellette lévő plázában a fagyi 18元. 18 元-ből itt a nyomornegyedben, ahol lakunk hatalmas vacsorát lehet enni. Érződik a sokak által emlegetett társadalmi szakadék. Elég későn, 8-ra értem csak haza, Gömbiék épp indultak vacsorázni, szóval mentem vele a jól bevált, kedvenc 四川 (szecsuáni) éttermünkbe. Most is jót ettünk, bár nem tudtuk megállapítani mi volt az. Szerintünk sertésbőrt sütöttek ki, és volt benne egy olyan zöldség is, amit egyáltalán nem bírtunk lenyelni, így a végén kértünk még pár nyársat is.

Vacsora szecsuáni módra

Egészen otthonosan mozgunk a környéken. Az este sörözgetéssel, beszélgetéssel telt. Mindenki izgul a holnap miatt. Első Kínában töltött kínai óra, találkozás az új osztálytársakkal, és a jogon is holnap indul a tanítás. Gömbivbel még a sötét szobában olyan fél 3-ig beszélgettünk. Mi lehet az otthoniakkal, mi fog történni az elkövetkező hónapokban, és miből maradunk ki? Nagy remények, nagy elvárások, és nem kevés félelem vegyült az éjszakába.