Pekingi útinapló

Fotóblogom

Nincs megjeleníthető elem

Kínai hírek

Nincs megjeleníthető elem

Címkék

Ádám (5) Ali (9) András (1) C2班 (1) Chalar (2) első napok (5) Endre (2) érkezés (2) Erna (8) Flavio (3) Gömbi (13) Honvágy (5) indulás (2) Jin (2) kaja (8) Karácsony (1) kínaiak (1) kirándulás (1) Kristóf (1) kultursokk (4) Laura (7) Mári (8) net (1) Paula (2) poén (1) repülőút (2) Sarah (4) szokások (1) szubjektív (3) Un (1) utazás előtt (1) Viki (4) Zsuzsi (7) (1) (1) Címkefelhő

2012.09.06. 13:09 亚夫

A pekingi repülőtéren

Megérkeztem, csomagokat kivarázsoltam. Annak ellenére, hogy be volt fóliázva ultra vastag védelmi réteggel, a bőröndről mégis letörött egy műanyag darabka. Szerencsére nem vészes, de azért durva, hogy még így is letörött. (Ja és kinyílt és kifolyt a samponom is, de ezt csak 2 nappal később tudtam meg.)

DSCN0055kicsi.jpg

Csomagok

A reptérrel alapjáraton nem volt semmi gond. A levegő nagyon fülledt, nagyon párás, melegítőnadrágban, amiben utaztam, percek alatt teljesen leizzadtam. Aztán jöttek az izgalmak. Zsuzsival (egy kínai szakos lány, akivel még az út előtt megbeszéltük, hogy Pekingben találkozunk a reptéren) meg kellett találnunk egymást. Ezt tovább nehezítette, hogy Zsuzsi bár negyed órával előbb érkezett ugyan, de a 3 terminálra, én meg a 2-re. Ezt a kettőt ugyan összeköti busz és metró is, de senki nem tudott erről semmiféle releváns infót adni. Ráadásul szombaton, hajnali 5:30-kor érkeztem. Így a valószínűsége is csökkent annak, hogy sikerült valahogy átjutni. Nagy kínok és egy tucat SMS-sel később, mégis sikerült megtalálnunk egymást. A kapcsolatot nehezítette, hogy nem tudtam felhívni telefonon, pedig direkt ilyen helyzetre volt a kártyámon pénz. Ahogy tárcsáztam a számot, akár +36-tal, akár 00-val, egy nagyon kedves női hang megszólalt: Csingcsung csingcsong csingcsing – majd angolul – Your mobilephone is not working! majd elhallgatott. Így 140 karakterben kellett hát elmondani, hogy hol vagyunk Peking egyik repterén, és tuti jó helyen van-e a másik, és hát ez így eléggé nehézkes volt. Nem baj fél óra rohangászás, és kétségbeesett SMS-ek után megtaláltuk egymást.

DSCN0056kicsi.jpg

kínai buszjegy a reptéren

Váltottunk pénzt, és irány a 4-es számú busz, 16 元-ért, ami bevisz majd minket a legjobb helyre, egy köpésre az egyetemtől. (Taxizni nem mertünk, mint később kiderült nem is baj, itt húztak le mindenkit, főleg ha még látszódott is rajta, hogy külföldi)

DSCN0059kicsi.jpg

Csomagokkal a reptéren, buszjeggyel

Busszal egy órás út volt, ami alatt végignéztük a fehér ködbe burkolózó szocialista felhőkarcolókat, amik valahogy az óbudai lakótelep és egy elhagyott vidámpark furcsa keverékére hasonlítottak.

DSCN0061kicsi.jpg

Buszról a városkép

Ez a Peking nem az a Peking, amiről az útikönyvek szólnak. Ez nem az édes-savanyú csirke hazája, ez nem az a hely, aminek gondoltuk. Persze, ekkor még mindketten boldogok voltunk, nem sejtve, hogy ez nem egy pekingi szegénynegyed, hanem ez a valódi Peking. Még mit sem tudtunk arról, ami még ránk várt.

Szólj hozzá!

Címkék: érkezés repülőút


A bejegyzés trackback címe:

https://pekingfelettazeg.blog.hu/api/trackback/id/tr744758974

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása