Peking felett az ég

Első jó hír: aludtam. Igaz, nem sokat. Éjfélkor feküdtem, és 5-6 körül keltem, jött Gömbi és onnantól jöttek az sms-ek, mentem elé. Reggel érkezett, taxizott. Át is vágták, rögtön a reptéren. Az első taxis 350 元-ért akarta elvinni, aztán végül sikerült egy másik…

Egy gyors hír az elejére: Egész nap fúj a szél, ami teljes kifújta a szmogot a  városból! Büszkén jelentem ma Peking felett is kék az ég! Ez a képeken is egész jól látszik! Ritka pillanat, sokáig nem tart! Már csak egyet kell aludnom egyedül a „szobámban”. Hogy visszasírom…

Az éjszaka után, csak a reggel volt rosszabb. Alig aludtam. Hiába próbáltam, hiába gondoltam, hogy több mint 48 óra nem alvás elég kéne hogy legyen, ahhoz, hogy álomba zuhanjak, mégsem aludtam szinte semmit. Reggel találkoztunk Zsuzsival, lementünk reggeliért a kisboltba.…

Leszállva a buszról még egy kicsit gyalogolni kellett, a 30 kilós bőröndöt taszigálva magunk előtt, majd megérkeztünk a világhíres 北京外国大学 (Pekingi Idegennyelvű Egyetem) épülete elé. Ez az egyetem nem külföldiek oktatására van képezve, hanem egyike, a Pekingi Hülye…

Megérkeztem, csomagokat kivarázsoltam. Annak ellenére, hogy be volt fóliázva ultra vastag védelmi réteggel, a bőröndről mégis letörött egy műanyag darabka. Szerencsére nem vészes, de azért durva, hogy még így is letörött. (Ja és kinyílt és kifolyt a samponom is, de ezt csak 2…

Az első két nap életem legrosszabb napjai közé sorolandó. Mi is történt? Kelés ötkor, csomag utolsó lemérése, utolsó búcsú a szobámtól, utolsó nagy levegő. Mindenki megjött, indulás. Bármit megadtam volna, hogy lekéssük a gépet, ennél már csak az itt töltött…